Szögi Imréné (Rutai Mária) emlékére(1959-2021)


„Csak azok halnak meg, akik egész életükben nem csináltak semmit. Aki tett valamit, nem magáért, hanem másokért, mindenkiért, az megmarad.” (Szabó Magda)


2021. november 12-én érkezett a szomorú hír, eltávozott körünkből Szögi Imréné, Marika az Alföldi ASzC Bedő Albert Erdészeti Technikum, Szakképző Iskola és Kollégium nyugdíjas iskolatitkára.


Szögi Imréné Rutai Mária 1959. január 26-án született Mórahalmon. Iskolai tanulmányi elvégzését követően a DEFAG Ásotthalmi Erdészeténél dolgozott. Már ekkor is szoros kapcsolatban volt a szakiskolával az erdészeti dolgozók tanfolyami képzéseinek szervezésével.


Rövid életének közel felét a szakiskolában töltötte. 1988. február 1-én kezdett dolgozni a szakiskolában, az abban az évben nyugdíjba vonuló Daróczi Ambrusné, Klári néni mellé került, akinek munkáját 1988. július 1-én vette át, és közel 30 éven keresztül iskolatitkárként segítette iskolánk és az erdészeti szakoktatás ügyét. Munkáját pontosan, következetesen, mindenre odafigyelően végezte. A közel 30 éves pályafutása alatt folyamatosan követte a technikai fejlődéseket, mindig nyitott és fogékony volt az új iránt. A stencilgépen történő sokszorosítást a fénymásológép megjelenése, az írógépet pedig a számítógépek váltották fel. Minden változás bevezetésének úttörője volt. Folyamatosan képezte magát, hogy kövesse azokat a fejlődéseket, amelyet az egyre jobban felgyorsuló világ hozott. Elvégezte az iskolatitkári OKJ-s képzést is. A képzés során megszerzett ismereteit teljes mértékben hasznosította a munkája során.


Pozitív életszemlélete, a munka iránti tisztelete és elhivatottsága mindannyiunk számára példaképül szolgált.


Minden új dolgozót, munkatársat szárnyai alá vett, anyáskodva segítette beilleszkedésüket. Mind a dolgozókhoz, mind a tanulókhoz mindig volt egy-egy kedves szava. Szívesen meghallgatott mindenkit, a nehéz élethelyzetekre mindig volt tanácsa. Pozitív kisugárzása az iskola egyik központi, meghatározó alakjává tette.


Férje 2003-ban, fia 2005-ben lépett be a szakiskolába, így már nemcsak számára, hanem a családja számára is meghatározóvá vált a szakiskola, annak fejlődése, bővülése.


Munkája elején számos kihelyezett felnőtt tanfolyamunk is volt, melynek vizsgáztatásában jegyzőként közreműködött. Így kedves személye nemcsak az iskola dolgozóinak fájdalmas veszteség, hanem az erdész szakma számos képviselőjének, a társiskoláknak, a térség nagyobb foglalkoztatóinak is.


Számára mindig a szakiskola volt az első. Több alkalommal még hétvégén is együtt dolgoztunk, csináltuk az októberi statisztikákat, és együtt örültünk, amikor hibaüzenet nélkül le tudtuk zárni azokat.

Munkája mellett a családdal együtt gazdálkodtak. Gyönyörű terményeket termeltek. A gazdálkodást is szívvel-lélekkel csinálta. Hitte, hogy amit csinálunk, azt csak szeretettel lehet végezni, akkor lesz eredménye a munkánknak.


Érdeklődése a természetgyógyászat iránt kiemelkedő volt. Minden betegségre volt gyógyteája, de a gyógyító kristályokban is otthon volt. Számos az előző témákhoz kapcsolódó könyve várta a nyugdíjas éveket, amikor reményei szerint több szabadidővel rendelkezve többet tud majd olvasni. Sajnos ezeket már csak az „örök vadász mezőkön olvasgathatja”.


2017. november 30-án nyugdíjba vonult a 40 éves szolgálati idő beszámításával. Akkor, még közalkalmazottként nem volt lehetőség nyugdíjasként történő további foglalkoztatására, így más szférában vállalt munkát. Közben pedig sok időt töltött Mira unokájával, aki a szemefénye volt.


Erős szervezetét a koronavírus megtámadta, és bár erős élni akarással küzdött, két hét kórházi küzdelem után az angyalok magukhoz hívták.


Életének meghatározó része volt a szakiskola, az erdészeti szakoktatás. Munkáját szakmai elkötelezettséggel végezte. Egy igazi ember volt, akiben nagy szeretet lakozott. Személyében széles érdeklődési körű, nagy szakmai tapasztalattal rendelkező munkatársat veszítettünk el. Munkáját, átadott tapasztalatait nem hagyjuk veszni, emlékét örökre megőrizzük.


Kedves Marika!


Szavakban, gondolatokban, érzésekben, s bárhogyan nehéz kifejezni, ami most a virágok és az örökmécsesek között legbelső énünkben lakozik.

Emlékeinkben megőrizzük a felejthetetlen egyéniségedet, a mosolygós, mindig barátságos arcodat, örök segítőkészségedet.

Hitünk szerint Te már átkerültél oda, ahová a boldogok kerülnek. Mi tudjuk, hogy ez a hely létezik, és hisszük, hogy a búcsú csak átmeneti. Jókai Mór soraival búcsúzom Tőled a szakiskola dolgozói és tanulói nevében:

„Ami bennem lélek, az veletek megy. Ott fog köztetek, lenni mindig. Megtalálsz a virágaid között, mikor elhervadnak, megtalálsz a falevélben, mikor lehull, meghallasz ez esti harangszóban, mikor elenyészik, s mikor megemlékezel rólam.”


Emlékedet megőrizzük! Nyugodj békében!


Isten Veled!


Andrésiné dr. Ambrus Ildikó

Ásotthalom, 2021. november 30.