Iskola története
Iskolaalapítás
Az 1851-ben megalakult „Ungarischer Forstverein”, azaz „Magyar Erdészegylet” céljai között szerepelt, hogy az „alsóbbrendű műszaki személyzet részére tanintézet létesítessék”. 1866-tól az Országos Erdészeti Egyesület vette át és képviselte a magyar erdők ügyét, és a kezdetektől következetesen harcolt az alsó fokú erdészeti szakoktatás megteremtéséért. Az Egyesület Szakoktatási Bizottsága, melynek tagjai Bedő Albert, Fekete Lajos, Hofmann Antal és Wagner Károly voltak, 1877-ben két erdőőri szakiskola felállítására tett javaslatot.
Az 1879. évi XXXI. tc. (Az úgynevezett Első erdőtörvény) 37.§-a szerint az állami és jogi személyek erdőbirtokain „a törvény kihirdetésétől (1879. június 14.) számított 10 év letelte után kizárólag csak olyan erdészek lesznek alkalmazhatók, akik bizonyítvánnyal képesek igazolni, az erdőőri szakvizsgát…”.
Az 1879. évi nagy árvíz szinte teljesen romba döntötte Szeged városát. Az újjáépítést királyi biztosként Tisza Lajos irányította, aki egyúttal az Országos Erdészeti Egyesület elnöki tisztét is ellátta. Bedő Albert, országos főerdőmesterrel meg tudták győzni a minisztert, hogy itt a legjobb alkalom az erdőőri szakiskola megépítésére.
Feltételezhető, hogy a törvény végrehajtásának szükségessége és az alföldfásítás fontossága mellett emberi gesztus is volt abban, hogy az akkori Földművelés- és Kereskedelemügyi Miniszter 1881. december 04-én leiratot intézett Szeged városához, melyben felajánlja az iskola építését, ha a város is segít. Az iskola felépítésének tervezett költsége 36.189 Ft 37 krajcár volt. A város az iskola létesítését földterület biztosításával és készpénzzel is segítette. Az elkészült tervek szerint az iskola Szeged város legerdősültebb területén, Várostanyán épülne fel. Ezt követően az iskola építése gyors ütemben indult meg.
Másfél év múlva, 1883. október 10-én a helyszínen felvett jegyzőkönyv szerint Bedő Albert országos főerdőmester átvette az iskolát Pálffy Ferenc szegedi polgármestertől. Az iskola alapításával egyidejűleg Szeged városa 8976 hold erdejéből 665,1 holdat adott át. A tanítás 11 hallgatóval és 2 tanárral indult meg. Egy korabeli leírás szerint: „Mint első az országban ennek szervezete minden példánykép nélkül, önállólag és függetlenül volt fejleszthető, és így a kezdet nehézségeivel erősebben küzdött.”
1883. október közepén I. Ferenc József uralkodó megtekintette Szeged újjáépítését. Látogatásának harmadik napján, október 16-án az uralkodó és kísérete megszemlélt egy Szeged környéki hadgyakorlatot, majd az újonnan épült erdőőri szakiskolát is. A személyes látogatás emlékére az iskolaszék elnöke kérte, hogy a Várostanya ezentúl „Királyhalomnak neveztessék”, s a rajta lévő állami intézmény, az erdőőri szakiskola így lett Királyhalmi Erdőőri Szakiskola hosszú évtizedekre.
A szakiskola története
Erdőőri képzés (1883-1918)
Az 1883-ban megindult erdőőri képzés során a tanulók két évet megszakítás nélkül az iskolában töltötték. Az intézmény szigorú rendszabályok szerint működött. Kötelező volt a bentlakás és az erdészegyenruha viselése. A tanulók karácsonykor és húsvétkor 1-1, nyáron 2 hét szünetet kaptak. A tanulmányi évek sikeres elvégzése után egy év külső gyakorlatot kellett teljesíteniük, majd letehették az erdőőri vizsgát. 1908-ig 11 tantárgyból kaptak osztályzatot. 1908-ban a gyakorlati évvel együtt 3 éves oktatás 2 évesre csökkent, ugyanakkor a tantárgyak száma 21-re emelkedett.
Az első erdőőri szakiskola átadását követte 1885-ben Temesvár-Vadászerdőn, 1886-ban Liptóújváron és 1893-ban Görgényszentimrén egy-egy erdőőri iskola megnyitása. A négy testvériskola tananyagában is eltért egymástól. ásotthalom az alföldfásítás és a homoki fásítások oktató és kutatóbázisa lett. Ezt látszik alátámasztani, hogy hosszabb ideig mindössze két tankönyvből oktattak. Az egyik Bedő Albert Erdő-őr című műve, a másik Illés Nándor A futóhomok megkötése, befásítása és használata című munkája volt.
Erdőőri és vadőri képzés (1918-1935)
Az első világháború miatt sokan voltak, akik megkezdett tanulmányaikat nem tudták folytatni, befejezni.Az új trianoni határokon belül egyetlen szakiskolaként maradt a királyhalmi, míg a további három iskola más országhoz került.
Királyhalmon az utolsó rendes tanévet (1918) követően rövidített tanfolyamokat szerveztek. Az egy befejezett évvel rendelkezők számára 3 hónapos, a kevesebb időt igazolók számára 4 hónapos képzés indult. A hallgatók ennek elvégzése után tehettek szakvizsgát.
1920-tól kezdve új oktatási forma indult, az erdőőri és vadőri képzés. Ennek során a vadászati oktatás nagyobb hangsúlyt kapott. A felvételi követelmények a következők voltak: 18-26 éves életkor, az elemi iskola négy osztályának elvégzése, egy év előzetes erdei szolgálat, felvételi vizsga, majd egy év iskolai képzés. 10 tantárgyat oktattak, ez a forma összességében visszalépés volt az előző képzéshez viszonyítva.
Alerdészképzés (1935-1946)
Az 1935. évi IV., az „Erdőről és a természetvédelemről” szóló törvény tette lehetővé a magasabb színvonalú képzést. Az oktatás ismét két éves lett, és 18 tantárgyat oktattak, akárcsak 1918 előtt. A négy félévi tanulás után sikeres vizsgát tevők alerdész szakbizonyítványt kaptak. Az oktatás korábbi szabadsága megszűnt, mert a kiadott rendtartás részletes óratervet tartalmazott. Az első alerdész évfolyam 1935-ben kezdte meg tanulmányait. A következő évfolyamot csak végzésük után vették fel.
A második világháború újra megszakította az iskola fejlődését. Az 1941-ben indult évfolyamból sokakat behívtak katonának. Közülük néhányan már 1946-ban, de voltak, akik csak 1950-ben végeztek. Az 1943-ban kezdő évfolyamra nehéz idők vártak. Az anyakönyvi bejegyzések szerint: „Az 1944-45. évi tanév háborús események következtében kimaradt, a tanulók 1945-46. tanévben végeztek.”
Erdészképzés (1946-1950)
A II. világháborút követően a Királyhalmi Magyar Királyi Alerdész Szakiskola elnevezést előbb Magyar állami Erdész Szakiskola, Szeged-Királyhalomra változtatták, majd 1950-től a Szeged-Királyhalom is ásotthalomra módosult.
1947-ben eltörlik az alerdész szó használatát. Az 1948-ban végzettek, bár ugyanazt tanulták, mint az előző évfolyam, már erdész-szakbizonyítványt kaptak. Az erdészi különbözeti vizsga letételére azok is lehetőséget kaptak, akiknek erre eddig önhibájukon kívül nem volt módjuk, de a szükséges előfeltételekkel rendelkeztek. 1950-ben végzett a 2 éves erdésziskola utolsó évfolyama is.
Tanfolyami jellegű oktatások (1950-1957)
1950-től új típusú, 10 hónapos tanfolyamok léptek az erdészképzés helyébe. A 17-45 év közötti hallgatók már előzőleg megszerzett szakmunkásvégzettséggel és szakmai gyakorlattal kerülhettek az iskolába. A tanfolyam anyaga 70%-ban szakmai, 30%-ban politikai volt. Az anyag visszakérdezése önkéntes jelentkezés alapján történt. Négy évfolyam részesült ilyen képzésben, de ez a forma nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket. Ezért ezt a típusú képzést megszüntették.
1954-től gépkezelői tanfolyamok indultak mint az eljövendő szakmunkásképzés előfutárai. 10 hónapos képzés keretében MRP és ERP motorfűrészek kezelését sajátították el a hallgatók. Közben az intézményt a szegedi Erdészeti Technikumhoz csatolták. 1957-ben a gépkezelői tanfolyamot Sárvárra helyezték. 1957-58-as tanévben az iskolában nem volt tanítás, bár a szolgálati lakások egy részében laktak. Ebben az időszakban a technikum gyakorlati bázisaként működött az iskola.
Új típusú szakiskolai képzés (1958-1969)
1958. szeptember 1-én újra megindult az alsó fokú erdészeti szakképzés ásotthalmon. Az új típusú kétéves erdészeti szakiskola célja „az alacsonyabb beosztásban levő erdészeti dolgozók szakmai továbbképzésének biztosítása”. A képzés bentlakásos volt. A heti kötelező órákból 24 óra elmélet és 16 óra gyakorlat volt. A végzettek „Szakiskolát végzett erdész” bizonyítványt kaptak.
1961-ben Petőházi Gábor, akkori földművelésügyi miniszterhelyettes engedélyezte a Bedő Albert név használatát. A névadó ünnepségre és az ünnepélyes szoboravatásra 1962 júniusában került sor.
1964. január 1-től ismét önálló lett a szakiskola.
1968-ban, 1905 óta először, új létesítményt avattak. Felépült a 150 személyes konyha és étterem. Nagy szükség volt rá, hiszen a régi épületben berendezett konyha már nem felelt meg a kor igényeinek. A képzést tekintve erre az időre a bentlakásos rendszer maradt az egyetlen, ami a kezdetektől megmaradt. Az egyenruha kötelező viselése 1945-ben szűnt meg.
1968-ban ismét egy korszak zárul. Már nem vesznek fel újabb hallgatókat a két éves szakiskolára, melynek utolsó évfolyama 1969-ben végez. Helyette erdészeti szakmunkásképzés indul.
Erdészeti szakmunkásképzés (1969-2000)
Az 1969. évi szakmunkásképzésről szóló VI. törvény a következőket írja: „A szakmunkásképzés célja a korszerű szakmai és általános műveltséggel rendelkező szocialista világnézetű és erkölcsű szakmunkások nevelése”.
A szakmunkásképzés beindítása a korábbi éveknél nagyobb, a három éves képzéssel és évfolyamonként egy-egy osztállyal számolva 80-90 fős átlaglétszámot jelentett. Ez a szám a nyolcvanas évek végén esetenként 100 fő fölé is emelkedett, igen nagy zsúfoltságot okozva. A kilencvenes évek közepére viszont csökkenő tendencia jelentkezett, a létszám 75 főre csökkent. Az szakmunkásképzés megindulásával egyidejűleg megkezdődött az iskolaépületek átalakítása, felújítása.
A kezdetekkor az erdőművelő-fakitermelő szakma oktatásának nem voltak adottak a személyi és tárgyi feltételei. Ezek a hetvenes évek elejére alakultak ki. Az istállóból tanműhely, szolgálati lakásból hálóterem lett.
1973-ban a Mezőgazdasági és élelmezésügyi Minisztérium kötelékéből megyei irányítás alá kerülnek a szakmunkásképző iskolák.
A hároméves képzés végén a tanulók szakmunkásvizsgát tesznek, amelyek sikeres letétele után erdőművelő-fakitermelő szakmunkás-bizonyítványt szereznek.
A képzés 3 évtizede alatt néhány évenként megváltozott a tantárgyak elnevezése és óraszáma, de a képzés lényegében változatlan maradt.
A nappali tagozatos képzés mellett évente 4-5 tanfolyamot is tartanak, ahol betanított munkások képzése folyik.
A rendszerváltást követően az egész oktatási rendszerben átalakulási folyamatok kezdődtek. 1997. szeptemberében indult az utolsó hagyományosnak nevezhető szakmunkásképzős osztály. Ennek tanulói 2000 júniusában fejezték be tanulmányaikat.
2+2-es típusú erdészeti szakmunkásképzés 2000-től
A közoktatási törvény szellemében a szakiskola rátér az új típusú, úgynevezett 2+2-es erdészeti szakmunkásképzésre. Ez azt jelenti, hogy a felvett diákok az első két évben a közismereti tárgyak mellett csupán szakmai előkészítő tárgyakat tanulnak, a második két esztendő a szakmai tárgyaké. A 8. osztályt végzett tanulók így az új elnevezés szerint a 9. majd 10. osztályokban folytatják tanulmányaikat. Az iskola új vezetése sikeres beiskolázási programjának köszönhetően 1998-ban 2, 1999-ben pedig 3 új osztály indul. A tanulók közül mintegy 20 leány.
A tanulók a 9. és 10. osztály elvégzése után alapműveltségi vizsgát tesznek. Ezt követően több szakma közül választhatnak. A hagyományos erdészeti szakmunkásképzés mellett, úgy tűnik az első két év után, hogy a virágkötő-berendező szakmára van a legnagyobb érdeklődés. A szakiskola bővülésének legnagyobb akadálya volt a szűkös kollégium. Többszöri sikertelen pályázat után 1997-ben az iskola kezdeményezésére a fenntartó Csongrád Megyei önkormányzat 160 férőhelyes kollégium építésére nyert címzett támogatást. Az 1999/2000. tanévben a szakiskolának 180 diákja van. A régi kollégium lett a leánykollégium, míg az új kollégium a fiúké.
A szakiskola 1998-ban már 115 éves. A jeles évfordulót 1999 tavaszán ünnepeltük az új kollégium átadásával. Az új kollégiummal a lehetőségek jelentősen kiszélesedtek, de terveink messzebbre mutatnak. Az iskola vezetése által felvázolt jövőkép megvalósításának feltétele további kollégiumi férőhelyek, tantermek, tanműhelyek, szolgálati lakások létrehozása.
Az öreg szakiskola fiatalos elképzelésekkel szándékozik átlépni az új évezredbe.
Andrési Pál
műszaki vezető